Uram, ahogy barátom közeledik a bejárati ajtónkhoz, egyre tehetetlenebbnek és zavarodottabbnak érzem magam. Pillanatnyilag fogalmam sincs, mit mondjak neki, de van néhány dolog, amit tudok.
Tudom, hogy Jézus mindig az egyéni körülményeiknek megfelelően bánt az emberekkel, a kívülállóknak meglepő és váratlan módon.
Tudom, hogy Jézus csak azt tette, amit Atyjától látott, nem pedig előre lefektetett szabályokat és meghatározott módszereket használt.
Tudom, hogy a bűnüket megbánó emberekkel nagyon gyengéd tudott lenni, a kemény szívűekkel pedig kemény, s ami a talán a legfontosabb, tudta, mikor melyikkel van dolga.
S tudom azt is, hogy Te szereted a barátomat és a legjobbat akarod neki.
Kérlek, hogy adj belém annyit Krisztus lelkületéből, amennyit csak befogadni képes vagyok, hogy a helyes időben nyissam ki és csukjam be a számat!
Ámen.
