Te Deum (Sík Sándor)

Sík Sándor:

Te Deum

Téged Isten dicsérlek 
és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim 
és nem gyűjtöttem másnapra valót, 
hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni, 
és magamnak nem kellett kéregetnem, 
hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat, 
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek, 
hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett, 
és nem nevettem minden nevetővel, 
hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép 
és megmutattál mindent, ami rút, 
hála legyen.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép 
és ami rút, nem tett boldogtalanná, 
hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől 
és szerethettem, akik nem szerettek, 
hála legyen.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek, 
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem, 
hála legyen.

Hogy amim nem volt, nem kívántam, 
és sohasem volt elég, aki voltam, 
hála legyen.

Hogy ember lehettem akkor is, 
mikor az emberek nem akartak emberek lenni, 
hála legyen.

Hogy megtarthattam a hitet, 
és megfuthattam a kicsik futását, 
és futva futhatok az Érkező elé, 
s tán nem kell a városba mennem 
a lámpásomba olajért, 
hála legyen!

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen! 
és ma is kiálthatom: úgy legyen! 
és holnap és holnapután és azután is 
akarom énekelni: úgy legyen! – 
hála legyen, Uram! 
hála legyen! 

Ima a sötétben

Uram!

Bezáródott a remény utolsó ajtaja is. Teljes sötétségben kell várnom.

Hogyan tovább?

Tudom, hogy itt állsz mellettem, de ez most csak tudás. 

Nem látlak és nem érzékellek.

Azt mondják, ha Te becsuksz egy ajtót, egy másikat ki is nyitsz. Ez most a kettő közötti állapot. Ez az ajtó már becsukódott, a másik még csukva van.

Hinnem kell, hogy tudsz a kétségbeesésemről, hogy érzékeled a fájdalmam és a reménytelenségem újbóli állapotát.

Lassan megszokom már, hogy nem látok magam elé.

Várok.

Kérlek szólj, ha lépnem kell. Mondd azt is, hogy merre.

Ha pedig félni kezdek a sötétben, Te ölelj át szereteteddel.

Ámen

Timi

2012

Ötven felett

Uram, érzem, hogy öregszem! Sejtem, hogy hamarosan az öregek közé tartozom. Te is tudod ezt.
Őrizz meg mindattól, ami miatt az öregeket olyan nehéz szeretni.
Őrizz meg a fecsegési hajlamtól! Ne engedd úgy vélni, hogy nekem minden alkalommal és mindenhez hozzá kell szólnom. Segíts belátni, hogy néha talán nincs igazam. Szabadíts meg attól a hiú törekvéstől, hogy én akarjam rendbe hozni mindenkinek a dolgát. Őrizz meg attól, hogy mindennapi életem minden apró-cseprő dolgával másokat untassak. Adj türelmet, ha mások panaszolják el nekem szenvedéseiket, de pecsételd le számat, ha én szeretném egyre súlyosbodó fájdalmaimat, fogyatékosságaimat kiteregetni. És ha mégis beszélek róluk, segíts úgy szólni, hogy szavaimmal a Te kegyelmedet el ne homályosítsam!
Tégy késszé segíteni, de add, hogy ne legyek túlbuzgó! Gondoskodjam másokról szívesen, de ne akarjak rajtuk uralkodni!
S végül, ne hagyj elmagányosodni! Szükségem lesz akkor néhány barátra, néhány jó barátra, Uram. Hiszen ezt Te is tudod. De mindenekelőtt Rád van szükségem! Formáld ki bennem arcodat! Érlelj meg, és add, hogy örüljek az örök életnek!

Menekülés az Úrhoz (Ady Endre)

Be szép a régi kép, a tiszta,
Be szép volt a világon élni,
Be szép volt az a lázadó,
Mégis uras, szent Össze-Vissza.

Imádkozni is tudtunk néha,
De mindenképp Istené voltunk,
Nem-akartan és nem-tudón
Legbõszebb óránk se volt léha.

Be szépeket elhittünk akkor
És a Poklot hogy elfeledtük
És most a Pokol muzsikál:
Fülünkben száz és szörnyû akkord.

Megszakadt szép imádkozásunk,
Pedig valahogyan: van Isten,
Nem nagyon törõdik velünk,
De betakar, ha nagyon fázunk.

Imádkozzunk, hogy higyve higgyünk:
Van Isten, de vigyáz Magára,
Van Isten s tán éppen olyas,
Kilyenekben valaha hittünk.

Adjuk Neki hittel magunkat,
Õ mégiscsak legjobb Kisértet,
Nincs már semmi hinnivaló,
Higgyünk hát a van-vagy-nincs Úrnak.

Mert õ mégis legjobb Kisértet
S mert szörnyüséges, lehetetlen,
Hogy senkié vagy emberé
Az Élet, az Élet, az Élet.



Latinovits így imádkozza:

Keresztút (Szedő Dénes)

I.Futsz az Úrtól hasztalan: áll előtted szótalan.
II. Élet fáját ölelem: erős, mint a szerelem. 
III.Kereszt súlya malomkő: földi ember esendő. 
IV.Szerető szív valahány, egytől egyig mind anyám.
V. Gyönge karral gyámolíts, igaz szívvel felüdíts. 
VI. Vérben ázott arcomat, jegykendőül elfogadd.
VII.Másodízben bukom el, terhem elnyom s fölemel.
VIII.Élő fába fejsze vág, mit remél a száraz ág?
IX.Hegytetőn, hol nincsen út, elnyúlt testem ingyen Út.
X. Mért csupán az ingem kell? Ölts magadra Engem fel.
XI.Vas szögekkel veretem, aki gyűlöl, szeretem.
XII.Föld is, ég is elhagyott, két lator közt lankadok.
XIII. Megfeszített Istened, szép szelíden ölbe vedd.
XIV.Földbe tér a búzaszem: kicsírázik csöndesen.


 (Uri Ágnes javaslatára. Köszönjük.)

Ments meg Uram! (Sík Sándor)

A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,
A meddőségtől, lanyhaságtól,
A naptalan és esőtelen égtől:
Ments meg Uram a szürkeségtől!


Édes az ifjak méntás koszorúja,
Fehér öregek aranyos borúja,
Virága van tavasznak, télnek:
Ne engedj Uram, koravénnek!
 
Csak attól ments meg, keresők Barátja,
Hogy ne nézzek se előre, se hátra.
Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,
Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!
 
Ne hagyj Uram, megülepednem,
Sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál.
 
Ha jönni talál olyan óra,
Hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hülni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,
 
Ha elapadna könnyem a más bűnén,
A minden mozgást érezni ha szűnném,
Az a nap, Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!

(Sík Sándor)

Imádság szentgyónás után

Én édes Jézusom, betegek gyógyítója, te meggyógyítottál engem; jóságos Mesterem, irgalmas Megváltóm, megbocsátottad az én bűnömet! Hogyan adjak méltó hálát csodálatos jóságodért? Én téged elhagytalak, de te engem el nem hagytál. Megvetettelek és elfordultam tőled, de te meg nem utáltál, hanem utánam jöttél és atyai szereteteddel végre is meglágyítottad balga és kemény szívemet. Rám tetted kezedet és én megszabadultam. Tiszta vagyok újra, gyermeked vagyok újra, a mennyei Atya örömmel, szeretettel néz rám újra. Hála, örök hála neked, szeretett Jézusom. Úgy akarok tenni, mint a leprás, akit megtisztítottál és azt mondtad neki: - "Menj, és többé ne vétkezzél." Elmegyek, Uram, és nem akarok vétkezni többé. Légy velem, légy az én erőm, adj nekem állhatatosságot.
Ámen.