Isten
kedves szentje, boldogságos Szent József! Te a Gondviseléstől kijelölt minden
helyzetben példát mutattál arra, hogy élethivatásunkat Istennek tetsző módon
töltsük be. Mint ifjú az önfegyelmezésre, mint hitves az önfeláldozásra, mint
kenyérkereső a munkás életre, mint családfő a magáról megfeledkező
gondoskodásra tanítottál.
Királyi
őseidet felülmúltad azzal, hogy karodon hordoztad és oltalmaztad Isten Szent
Fiát, de a názáreti szegényes hajlékban is jól érezted magad, és megelégedtél
verejtékes munkád szerény áldásával, a mindennapi kenyérrel. Amikor pedig a
kisded Jézust halálra kereső gonoszság otthonodtól is megfosztott, boldog
maradtál, mert feléd ragyogott szeretteid szeméből a bizalom, a megelégedés és
a hálás ragaszkodás.
Az
Üdvözítő Jézus és a Boldogságos Szűzanya példájára ezért kérünk mi is, hogy
pártfogónk és oltalmazónk légy! Taníts bennünket életbölcsességre, hogy
egyformán kegyelemnek ismerjük a szegénységet és a jómódot, a szerencsét és a
megaláztatást, hogy sohase veszítsük el kedvünket és türelmünket az élethez.
Segíts,
hogy alázatos egyszerűséggel mindig megtegyük azt, ami kötelességünk. Úgy,
ahogy Isten akarja, ott, ahol az Úr akarja, akkor és addig, amikor és ameddig ő
akarja.
A
földi életből való elköltözésed emléke életünk utolsó órája iránt tölt el
bizalommal, haldoklók védője, boldogságos Szent József! Az Úr Jézus karjai közt
a legáldottabb halálban lett részed, és a szeplőtelen Szűzanya bánatos
tekintete figyelte utolsó sóhajodat. E halál páratlan kegyelmére kérünk, végy
pártfogásodba utolsó óránkon!
Ámen.
