Imádság szentgyónás után

Én édes Jézusom, betegek gyógyítója, te meggyógyítottál engem; jóságos Mesterem, irgalmas Megváltóm, megbocsátottad az én bűnömet! Hogyan adjak méltó hálát csodálatos jóságodért? Én téged elhagytalak, de te engem el nem hagytál. Megvetettelek és elfordultam tőled, de te meg nem utáltál, hanem utánam jöttél és atyai szereteteddel végre is meglágyítottad balga és kemény szívemet. Rám tetted kezedet és én megszabadultam. Tiszta vagyok újra, gyermeked vagyok újra, a mennyei Atya örömmel, szeretettel néz rám újra. Hála, örök hála neked, szeretett Jézusom. Úgy akarok tenni, mint a leprás, akit megtisztítottál és azt mondtad neki: - "Menj, és többé ne vétkezzél." Elmegyek, Uram, és nem akarok vétkezni többé. Légy velem, légy az én erőm, adj nekem állhatatosságot.
Ámen.

Imák hamvazószerdán

Örök, mindenható Úr Isten!
Bocsáss meg a bűnbánóknak, irgalmazz a könyörgőkön, s küldd le mennyből szent angyalodat, ki e hamut megáldja és megszentelje, hogy üdvszerű legyen mindazoknak, kik szent nevedet alázattal segítségül hívják s bűneik öntudatában magukat vádolják, isteni jóságodnak színe előtt bűneiket siratják, vagy kegyes irgalmadért alázattal s epedve kiáltoznak; s engedd a te szentséges neved segítségül hívásáért, hogy valakik csak meghintetnek e hamuval, bűneik bocsánatát, testi épséget s lelki oltalmat nyerjenek.
Ámen

-------
Óh Isten!
Ki nem akarod a bűnös halálát, hanem bűnbánatát, alázattal kérünk: tekintsd kegyelmesen gyarlóságunkat, s jóságodnál fogva áldd meg e hamut, melynek alázatosságunk nyilvánítása s bűneink bocsánatának megérdemlése végett fejünket behintetjük; hogy akik elismerjük, miszerint porból vagyunk s gonoszságunk vétke miatt ismét porrá leszünk, minden bűneink bocsánatát a bűnbánóknak ígért jutalmakat kegyesen megnyerni méltók legyünk.
Ámen
-------
Isten!
Kit az alázatosság megindít s az elégtétel megengesztel: hallgasd meg kegyelmesen könyörgésünket, s e hamuval érintett szolgáid fejére öntsd ki áldásodnak kegyelmét, hogy őket a töredelmesség lelkével is elárasztván, ami üdvösért folyamodnak, nekik megadjad; s amiket megadsz, engedd, hogy örökké állandó és sértetlen maradjon.
Ámen

"Emlékezzél meg ember hogy por vagy és porrá leszesz."

(Mennyei Hangok 1859. június 1.)

Bánatima

Irgalmazz, Istenem, irgalmazz!
Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!
Mit műveltem a te végtelen szent fölséged ellen, én nyomorult lélek? Vétkeztem ellened, én Istenem! Szent színed előtt gonoszat cselekedtem; igen, szemedbe bántottalak meg, mert te mindenütt jelen vagy, tudod és látod legtitkosabb gondolataimat és vágyaimat. Téged bántottalak meg, az élet és halál Urát, aki testemet minden pillanatban porrá teheted és lelkemet az örök kárhozatra vetheted.
Ó, édes Istenem!
Teljes szívemből szánom és bánom minden bűnömet, utálom és gyűlölöm őket, mert általuk téged oly sokszor és oly nagyon megbántottalak, a mennyországot elvesztettem, a poklot megérdemeltem. De kiváltképp azért bánom bűneimet, mert téged, legjobb Atyámat, legnagyobb jótevőmet, a legfőbb jót, aki tenmagadért minden szeretetre méltó vagy, olyannyira megbántottalak.
Azért ó édes Istenem, erősen fölteszem magamban, hogy szent kegyelmed segítségével a bűnt és a bűnre szolgáló alkalmakat elkerülöm, életemet megjavítom.
Sebesítsd meg, ó édes Istenem, szereteted nyilával szívemet, hogy sírjak és zokogjak hálátlanságomon, amíg élek, utolsó leheletemig.
Szeretlek Istenem, teljes szívemből, mindenek fölött, mert minden teremtményed iránt, még az én bűnös lelkem iránt is kegyes és irgalmas vagy és magadban is a legfőbb jó vagy. Ó, bár soha meg ne bántottalak volna! De mivel ez már lehetetlen, legalább a jövőre eltökélem és erősen fogadom, hogy megjavulok, kerülöm a bűnt és a bűnre vezető alkalmakat.
Segíts meg szándékomban Istenem!
Ámen

Bűnbánati ima (John Henry Newman)

Uram, eléggé megismertem már, milyen borzasztó a bűn rabszolgasága.

Ha távol vagy, bárhogy is igyekszem, nem tudok helytállani, akaratosságom, gőgöm, érzékenységem és önzésem uralkodnak felettem. Napról-napra növekednek bennem és végül ellenállhatatlanok lesznek.

A régi Ádám mind erősebb lesz bennem és végül rabságba ejt. Sok rossz dolgot ismerek, mégis megteszem, végül még én panaszkodom keservesen, hogy rabjuk lettem és nem tudok velük szakítani.

Micsoda zsarnokság a bűn! Súlyos teher, megbénít és lenyom, és mi lesz a vége?

Drága érdemeidért, mindenhatóságod erejével erre kérlek, Uram, adj életet, szentséget és erőt.

Szentséges Isten, engedd, hogy erős legyek!

Halhatatlan Isten, tégy kitartóvá! Szent, erős, halhatatlan Isten, könyörülj rajtam!

Forrás itt.

Részletek itt.

Valaki értem imádkozott (Reményik Sándor)

Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott,
Egyszer csak könnyebb lett a terhem,
Valaki értem imádkozott.

Valaki értem imádkozott.
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret,
Jó barátom vagy testvérem.

Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.

Bocsásd meg, Úr Isten (Balassi Bálint)

Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát,
könnyebbíts lelkem terhét!

Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben
Té-tova bujdosik, mint madár az szélvészben,
Tőled oly igen fél, néked szólni sem mér,
akar esni kétségben.

Látván magán való szántalan jovaidat,
Kiért viszont téged nem nem szolgált, jól tött urát,
Háládatlanságát látván hamisságát,
ugyan útálja magát.

Akarna tehozzád ismét örömest térni,
De bűnei miatt nem mér elődbe jönni,
Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett,
színed igen rettegi.

Semmije nincs penig, mivel elődbe jöjjen,
Kivel jótétedért viszont téged tiszteljen,
Nagy alázatosan méltó haragodban
tégedet engeszteljen.

Sok kísértet éri, gyakorta ijegeti,
Tőled rettegteti, kétségre sietteti,
Ki miatt majd elvész, ha véle jól nem téssz,
magát Pokolra ejti.

Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet,
Mondván: Vajha az Úr hozzá venne éngemet,
Bizony kedvét lelném, mert őtet követném,
mint édes Istenemet!

Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal,
Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával?
Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében
szép magasztalásokkal.

Az te szódat, Uram, mihelyen meghallhatja,
Ottan szent nevedet, nagy felszóval kiáltja,
Kiterjesztett kézzel, sűrű könyves szemmel
magát reád bocsátja.

Legörögvén könyve orcáján, úgy megkövet,
Magad is megszánnád, látván, mint keseredett,
Mert zokogásokkal, siralmas szép szókkal
kér fejének kegyelmet.

Irgalmasságod is annál inkább megtetszik,
Mennyivel több bűnöm tőled megengedtetik;
Mit engedhetnél meg, ha nem vétkeznének
te ellened az hívek?

No, nem tartod tovább haragod, tudom, rajta,
Mert az békességre te jobb kezed kinyújtva,
De csak olyanoknak, kik utánad járnak,
mert vagy mindenek ura.

Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez,
Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez,
Mert ő hozzáfogad, csak reá hadd magad,
igen irgalmas úr ez.

Higgyünk mindörökké igazán csak őbenne,
Bűntűl őrizkedjünk, ne távozzunk el tőle,
Áldott az ő neve örökké Mennyekbe,
ki ma megkegyelmeze.