Imádság szeretetért

Uram, azt a kegyelmet kérem tőled,
hogy testvéreimnek adhassam mindazt a szeretetet,
melyet neked szeretnék adni,
azt kérem, hogy eméssz fel engem szereteteddel,
add meg nekem, hogy mások javát szolgálhassam,
főként azokét, akiket senki sem szeret,
akik nem szeretetre méltók.

Add meg nekem, hogy szeressek akkor is,
amikor engem nem szeretnek,
add  meg nekem, hogy szeressek,
amikor nem hiszek mások szeretetében.

Add meg nekem a felismerést,
hogy minden seb, hozzád tud és akar emelni.
Semmi és senki, egyetlen teremtmény
se legyen képes elválasztani tőled.

Add meg nekem, hogy megértsem az eseményeket,
s hogy úgy éljek, mintha ma este meg kellene jelennem előtted.
Ó, Uram, tedd, hogy így legyen!

Lisieux-i Szent Teréz

Kegyelem

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.