Be szép a régi kép, a tiszta,
Be szép volt a világon élni,
Be szép volt az a lázadó,
Mégis uras, szent Össze-Vissza.
Imádkozni is tudtunk néha,
De mindenképp Istené voltunk,
Nem-akartan és nem-tudón
Legbõszebb óránk se volt léha.
Be szépeket elhittünk akkor
És a Poklot hogy elfeledtük
És most a Pokol muzsikál:
Fülünkben száz és szörnyû akkord.
Megszakadt szép imádkozásunk,
Pedig valahogyan: van Isten,
Nem nagyon törõdik velünk,
De betakar, ha nagyon fázunk.
Imádkozzunk, hogy higyve higgyünk:
Van Isten, de vigyáz Magára,
Van Isten s tán éppen olyas,
Kilyenekben valaha hittünk.
Adjuk Neki hittel magunkat,
Õ mégiscsak legjobb Kisértet,
Nincs már semmi hinnivaló,
Higgyünk hát a van-vagy-nincs Úrnak.
Mert õ mégis legjobb Kisértet
S mert szörnyüséges, lehetetlen,
Hogy senkié vagy emberé
Az Élet, az Élet, az Élet.
Latinovits így imádkozza:
A "Kedves imák" gyűjteménye - az elnevezésből is látszik - nem törekszik teljességre, arra viszont igen, hogy az imákban járatlanok és a keveset imádkozók, mint én is, szép és helyes imákat tanulhassanak meg. Az lenne jó, ha megnyitnánk ezt a rövid "imakönyvet" és imádkoznánk. Próbálgassuk!
2014. december 5., péntek
2014. szeptember 7., vasárnap
Keresztút (Szedő Dénes)
I.Futsz az Úrtól hasztalan: áll előtted szótalan.
II. Élet fáját ölelem: erős, mint a szerelem.
III.Kereszt súlya malomkő: földi ember esendő.
IV.Szerető szív valahány, egytől egyig mind anyám.
V. Gyönge karral gyámolíts, igaz szívvel felüdíts.
VI. Vérben ázott arcomat, jegykendőül elfogadd.
VII.Másodízben bukom el, terhem elnyom s fölemel.
VIII.Élő fába fejsze vág, mit remél a száraz ág?
IX.Hegytetőn, hol nincsen út, elnyúlt testem ingyen Út.
X. Mért csupán az ingem kell? Ölts magadra Engem fel.
XI.Vas szögekkel veretem, aki gyűlöl, szeretem.
XII.Föld is, ég is elhagyott, két lator közt lankadok.
XIII. Megfeszített Istened, szép szelíden ölbe vedd.
XIV.Földbe tér a búzaszem: kicsírázik csöndesen.
(Uri Ágnes javaslatára. Köszönjük.)
II. Élet fáját ölelem: erős, mint a szerelem.
III.Kereszt súlya malomkő: földi ember esendő.
IV.Szerető szív valahány, egytől egyig mind anyám.
V. Gyönge karral gyámolíts, igaz szívvel felüdíts.
VI. Vérben ázott arcomat, jegykendőül elfogadd.
VII.Másodízben bukom el, terhem elnyom s fölemel.
VIII.Élő fába fejsze vág, mit remél a száraz ág?
IX.Hegytetőn, hol nincsen út, elnyúlt testem ingyen Út.
X. Mért csupán az ingem kell? Ölts magadra Engem fel.
XI.Vas szögekkel veretem, aki gyűlöl, szeretem.
XII.Föld is, ég is elhagyott, két lator közt lankadok.
XIII. Megfeszített Istened, szép szelíden ölbe vedd.
XIV.Földbe tér a búzaszem: kicsírázik csöndesen.
(Uri Ágnes javaslatára. Köszönjük.)
2014. július 30., szerda
Ments meg Uram! (Sík Sándor)
A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,
A meddőségtől, lanyhaságtól,
A naptalan és esőtelen égtől:
Ments meg Uram a szürkeségtől!
Édes az ifjak méntás koszorúja,
Fehér öregek aranyos borúja,
Virága van tavasznak, télnek:
Ne engedj Uram, koravénnek!
Csak attól ments meg, keresők Barátja,
Hogy ne nézzek se előre, se hátra.
Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,
Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!
Ne hagyj Uram, megülepednem,
Sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál.
Ha jönni talál olyan óra,
Hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hülni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,
Ha elapadna könnyem a más bűnén,
A minden mozgást érezni ha szűnném,
Az a nap, Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!
(Sík Sándor)
A meddőségtől, lanyhaságtól,
A naptalan és esőtelen égtől:
Ments meg Uram a szürkeségtől!
Édes az ifjak méntás koszorúja,
Fehér öregek aranyos borúja,
Virága van tavasznak, télnek:
Ne engedj Uram, koravénnek!
Csak attól ments meg, keresők Barátja,
Hogy ne nézzek se előre, se hátra.
Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,
Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!
Ne hagyj Uram, megülepednem,
Sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál.
Ha jönni talál olyan óra,
Hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hülni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,
Ha elapadna könnyem a más bűnén,
A minden mozgást érezni ha szűnném,
Az a nap, Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!
(Sík Sándor)
2014. június 1., vasárnap
Imádság szentgyónás után
Én édes Jézusom, betegek gyógyítója, te meggyógyítottál engem; jóságos Mesterem, irgalmas Megváltóm, megbocsátottad az én bűnömet! Hogyan adjak méltó hálát csodálatos jóságodért? Én téged elhagytalak, de te engem el nem hagytál. Megvetettelek és elfordultam tőled, de te meg nem utáltál, hanem utánam jöttél és atyai szereteteddel végre is meglágyítottad balga és kemény szívemet. Rám tetted kezedet és én megszabadultam. Tiszta vagyok újra, gyermeked vagyok újra, a mennyei Atya örömmel, szeretettel néz rám újra. Hála, örök hála neked, szeretett Jézusom. Úgy akarok tenni, mint a leprás, akit megtisztítottál és azt mondtad neki: - "Menj, és többé ne vétkezzél." Elmegyek, Uram, és nem akarok vétkezni többé. Légy velem, légy az én erőm, adj nekem állhatatosságot.
Ámen.
Ámen.
2014. március 22., szombat
Imádság szeretetért
Uram, azt a kegyelmet kérem tőled,
hogy testvéreimnek adhassam mindazt a szeretetet,
melyet neked szeretnék adni,
azt kérem, hogy eméssz fel engem szereteteddel,
add meg nekem, hogy mások javát szolgálhassam,
főként azokét, akiket senki sem szeret,
akik nem szeretetre méltók.
Add meg nekem, hogy szeressek akkor is,
amikor engem nem szeretnek,
add meg nekem, hogy szeressek,
amikor nem hiszek mások szeretetében.
Add meg nekem a felismerést,
hogy minden seb, hozzád tud és akar emelni.
Semmi és senki, egyetlen teremtmény
se legyen képes elválasztani tőled.
Add meg nekem, hogy megértsem az eseményeket,
s hogy úgy éljek, mintha ma este meg kellene jelennem előtted.
Ó, Uram, tedd, hogy így legyen!
Lisieux-i Szent Teréz
hogy testvéreimnek adhassam mindazt a szeretetet,
melyet neked szeretnék adni,
azt kérem, hogy eméssz fel engem szereteteddel,
add meg nekem, hogy mások javát szolgálhassam,
főként azokét, akiket senki sem szeret,
akik nem szeretetre méltók.
Add meg nekem, hogy szeressek akkor is,
amikor engem nem szeretnek,
add meg nekem, hogy szeressek,
amikor nem hiszek mások szeretetében.
Add meg nekem a felismerést,
hogy minden seb, hozzád tud és akar emelni.
Semmi és senki, egyetlen teremtmény
se legyen képes elválasztani tőled.
Add meg nekem, hogy megértsem az eseményeket,
s hogy úgy éljek, mintha ma este meg kellene jelennem előtted.
Ó, Uram, tedd, hogy így legyen!
Lisieux-i Szent Teréz
2014. január 4., szombat
Múlt, jelen és jövő (Pio atya)
Múltamat , ó, Uram a te kegyelmedre bízom, jelenemet a te szeretetedre, jövőmet a te gondviselésedre!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)