Hallják meg hívők és hitetlenek
Élet-halálra szóló eskümet!
A szív
bősége zúg fel ajkamon,
Az kényszerít a Krisztus vallanom.
Hallják meg
rokkant, vén aposztaták
S a vétekben vajúdó új-világ,
A forradalom, a
vak Leviáthán,
És hallja meg a settenkedő Sátán:
Isten nevében vallomást
teszek:
Hiszek.
Hiszek, és hitem súlyos és kemény.
Nem tünde tan, nem pille vélemény.
Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán:
Igen és nem, kereken,
magyarán.
Semmi csűrés és semmi csavarás,
Ínyeskedés és köntörfalazás:
Hiszem és vallom, szeretem és élem,
Amit az Egyház hinni ád elébem.
Ebben a hitben élek és halok:
Katolikus vagyok.
Hiszek egy Istent, ki három személy,
Az élő Istent, aki bennem él,
S
akiben élek, mozgok és vagyok,
Kinek tenyerén megsimulhatok.
Akinek rám
is éber gondja van,
És cselekszik bennem és általam.
Aki mozdítja minden
mozdulásom,
S én jóban-rosszban boldogan imádom
Intéző édes mély
akaratát.
Hiszek Istenben, hiszem az Atyát.
Égnek és földnek testté vált frigyét:
Hiszem a Krisztust, hiszem az Igét.
Akit az Atya örök óta szül,
És akiben szépséggé lesz a zűr.
Kinek
emberré tetszett válnia,
Hogy Isten legyen az ember fia.
Ki hogy minden
nap eljöhessen hozzánk,
Ízlelnünk adta a rejtelmes Ostyát.
Benne az élet
és benne az út.
Hiszek Istenben, hiszem a Fiút.
Hiszem a Krisztus gyújtotta tüzet:
A Szellemet, aki a Szeretet.
Aki
Szent Péter ajakán rivall,
Hegyeket bont, szíveket áthidal,
És hét
csatornán csorgatja beléd
Az élesztő kegyelem kútfejét.
Ki tüzet gyújt
az embergondolatnak,
Kiből fölébe nőhetsz tenmagadnak
És mosolyoghatsz,
alkothatsz, ölelhetsz.
Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket.
Hiszek, és tudom, honnan a hitem.
Házamat én kőszirtre építem.
Négy
élőlény az erős alapok:
ember, oroszlán, sas, tulok.
Hallottam a piacon
szólni Pált,
Hallottam Ágostont és Ottokárt,
Látom a szirten Péter
kulcsait,
S bennem a mélyben, hallom döbbenettel:
Kimondhatatlan
gerjedezésekkel
A Szentlélek sóhajtozik.
Ó tudom kinek, ó tudom kinek:
Én az eleven Istennek hiszek.
Élő hitemmel vagyok én szabad.
Mankó helyett kötöttem szárnyakat.
Ami
akad a földön emberi,
Gazdag szívem testvérnek ismeri.
És ami túl az
emberkörökön,
A végtelenség: ígért örököm.
És mikor üt a boldogságos
óra,
Hogy befogadjon koporsóm gubója:
Hitem gyertyája utolsót remeg,
És Istennek ajánlom lelkemet.