Ima a sötétben

Uram!

Bezáródott a remény utolsó ajtaja is. Teljes sötétségben kell várnom.

Hogyan tovább?

Tudom, hogy itt állsz mellettem, de ez most csak tudás. 

Nem látlak és nem érzékellek.

Azt mondják, ha Te becsuksz egy ajtót, egy másikat ki is nyitsz. Ez most a kettő közötti állapot. Ez az ajtó már becsukódott, a másik még csukva van.

Hinnem kell, hogy tudsz a kétségbeesésemről, hogy érzékeled a fájdalmam és a reménytelenségem újbóli állapotát.

Lassan megszokom már, hogy nem látok magam elé.

Várok.

Kérlek szólj, ha lépnem kell. Mondd azt is, hogy merre.

Ha pedig félni kezdek a sötétben, Te ölelj át szereteteddel.

Ámen

Timi

2012

Menekülés az Úrhoz (Ady Endre)

Be szép a régi kép, a tiszta,
Be szép volt a világon élni,
Be szép volt az a lázadó,
Mégis uras, szent Össze-Vissza.

Imádkozni is tudtunk néha,
De mindenképp Istené voltunk,
Nem-akartan és nem-tudón
Legbõszebb óránk se volt léha.

Be szépeket elhittünk akkor
És a Poklot hogy elfeledtük
És most a Pokol muzsikál:
Fülünkben száz és szörnyû akkord.

Megszakadt szép imádkozásunk,
Pedig valahogyan: van Isten,
Nem nagyon törõdik velünk,
De betakar, ha nagyon fázunk.

Imádkozzunk, hogy higyve higgyünk:
Van Isten, de vigyáz Magára,
Van Isten s tán éppen olyas,
Kilyenekben valaha hittünk.

Adjuk Neki hittel magunkat,
Õ mégiscsak legjobb Kisértet,
Nincs már semmi hinnivaló,
Higgyünk hát a van-vagy-nincs Úrnak.

Mert õ mégis legjobb Kisértet
S mert szörnyüséges, lehetetlen,
Hogy senkié vagy emberé
Az Élet, az Élet, az Élet.



Latinovits így imádkozza: