Kegyelem

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

A szavak nélküli megértés

A szavak nélküli megértés
Az elengedett kapaszkodók
A tapasztalatokon érlelődő bölcsesség

Mutassa meg neked a Szeretet Istenét

A kitartóan váró türelem
Az egyszerűséggel megelégedő jókedv
A lehetőségekből építkező lelemény

Mutassa meg neked a Szeretet Istenét

Az útitársadul szegődő jóság
Az örömöt plántáló kedvesség
A váratlanul kibomló nagy titok

Mutassa meg neked a Szeretet Istenét

Az emlékezetbe ölelt idő
A csönd kedves simogatása
Az igaz, tiszta szó ereje

Mutassa meg neked a Szeretet Istenét

Áldás (Szentháromság)

Nyugodjon meg rajtad az Atya áldása
aki teremtőnk, gondviselőnk és életünk forrása.

Nyugodjon meg rajtad a Fiú áldása
aki megváltónk, testvérünk és békességünk forrása.

Nyugodjék meg rajtad a Szentlélek áldása
aki vigasztalónk, pártfogónk és minden örömünk forrása.