Istenem (József Attila)

Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítenék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél,
segítenék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebben nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarját
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.

A Te kezedbe teszem le

A Te kezedbe teszem le, Atyám, ennek a napnak alkonyát. Nem olyan már, mint amilyen reggel volt, amikor nekünk ajándékoztad. Nagyon megszürkítette jó szándékaimnak meghiúsulása és annak a tehernek a súlya, amelyet te szabtál ki rá. Mégis tudom, Uram, hogy amikor lámpám fénye kihunyt, befogadsz engem gyarló emberi mivoltomban megértő szeretetedbe és véghetetlen nagy nyugalmadba. Én akkor csak állok csendesen előtted, hiszen mást nem tehetek, és beismerem kicsinységemet végtelen nagyságod előtt. S ha megengeded, hogy ismét megláthassam napodat, nézd, Uram, itt vagyok, mindenre készen, teérted! Ámen

A keresztény alázatosság litániája

Uram, irgalmazz nekünk! - Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk! - Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk! - Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, hallgass minket! - Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket! - Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten; - Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten; - Irgalmazz nekünk!
Szentlélek Úristen; - Irgalmazz nekünk!
Szentháromság egy Isten; - Irgalmazz nekünk!
Szelíd és alázatos szívű Jézus; - Hallgass meg minket!

A kívánságtól, hogy nagyra becsüljenek engem;
- Ments meg engem, Jézus!
A kívánságtól, hogy mások előtt feltűnjek;
- Ments meg engem, Jézus!
A kívánságtól, hogy engem dicsérjenek;
- Ments meg engem, Jézus!
A kívánságtól, hogy engem mások elé helyezzenek;
- Ments meg engem, Jézus!
A kívánságtól, hogy tőlem tanácsot kérjenek;
- Ments meg engem, Jézus!
A kívánságtól, hogy engem elismerjenek;
- Ments meg engem, Jézus!
A kívánságtól, hogy engem megkíméljenek;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem megaláznak;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem lenéznek;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem háttérbe helyeznek;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem megrágalmaznak;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem elfelejtenek;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem kigúnyolnak;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem megvetnek;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem ócsárolnak és gyaláznak;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem szegénység ér;
- Ments meg engem, Jézus!

Hogy másokat többre értékelnek, mint engem;
-Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy másokat igénybe vesznek és engem félreállítanak;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy mások a világ színe előtt gyarapodnak, én pedig kisebbedek;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy az erényt másokban dicsérik és a jót bennem nem veszik észre;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy másokat nálam jobban előtérbe helyeznek mindenben;
-Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy mások szentebbek legyenek nálamnál és én csak olyan szent legyek, amilyen a Te kegyelmedből telik tőlem;
-Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy másokat jobban szeretnek, mint engem;
-Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy semmilyen tisztséget ne kívánjak magamnak, függetlenül attól, hogy képességeimtől telik vagy nem;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy minden tisztséget azonnal elutasítsak, ha ellenkezik akaratoddal;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy készséggel elfogadjam a nekem nem tetsző feladatokat is, ha ez a Te dicsőségedet és tetszésedet szolgálja;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy elöljáróimban, ha más véleményen vagyok is, Isten küldöttjeit lássam;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy mindazoknak, akik nekem rosszat tesznek, szívből megbocsássak,
szóval és tettel;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy minden halhatatlan lelket, a szegényeket, a bűnösöket, ellenségeimet egyforma szeretettel becsüljem meg;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy mindig készen legyek Érted mindent áldozatul hozni;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy a szegénységet, a megvetést, a szenvedést mindig szeressem;
-Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Ó Mária, az alázatos szívek Édesanyja! - Könyörögj érettünk!
Szent József védelmezd az alázatos lelkeket!
Könyörögj érettünk! Szent Mihály arkangyal, Te, aki először taszítottad el a gőgöt!
Könyörögj érettünk! Ti összes szent angyalok, az alázatosság példaképei!
Könyörögjetek érettünk!
Én Uram, én Istenem! Végy el tőlem mindent, ami akadályoz, hogy Hozzád jussak!
Könyörögj érettünk! Én Uram, én Istenem! Adj meg nekem mindent, ami Hozzád segít!
Könyörögj érettünk! Én Uram, én Istenem! Végy Magadhoz engem, és engedd, hogy egészen a Tied legyek!
Ámen.

Áldás

Nehéz utakon, kétségek között
ragyogtassa rád arcát az erős Isten.
Mélységeidből kiutat kutatva
ragyogtassa rád arcát a magasságos Isten.
Bűnök kötelében, bocsánatra várva
ragyogtassa rád arcát a kegyelmes Isten.
A teremtés csodáin ámulva
ragyogtassa rád arcát a szépséges Isten.
A szeretet tiszta mozdulataiban
ragyogtassa rád arcát az örvendező Isten.
Az igaz emberségben
ragyogtassa rád arcát a földre jött Isten.
Magányban, megértő társra várva
ragyogtassa rád arcát a barátságos Isten.
Álmatlan éjszakáidon
ragyogtassa rád arcát a fölötted virrasztó Isten.
Búcsúzás idején, halál közelében
ragyogtassa rád arcát az élet Istene.

Az én Miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz: – Merre van Istene!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor a Pokol szabadul a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod,
S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,
S millió szegény a nincstől hal éhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, – sőt, ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy tagadd meg ŐT,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram, segíts, S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak…
Ó lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram, MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor a béke sehol, csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt? ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a rossz, támad, s tombol…
URAM, MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!

ÁMEN.

UTÓHANG

S akkor megszólal a MESTER, keményen – szelíden,
Távozz Sátán – szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK! Hisz' én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig – VELETEK MARADOK!

(Jelenleg nem tudjuk pontosan, hogy ki ennek a szép versnek a szerzője. Ha imádságként mondjuk, talán nem is annyira fontos. )

Apostoli hitvallás (Hiszek egy Istenben)

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban; aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától; szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül; fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat; a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát; a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Te Deum (Téged, Isten dicsérünk)

Az őskeresztény lelkiség alkotása a "Téged, Isten, dicsérünk" (Te Deum) himnusz. Isten fölségének magasztalására és hálaadásul imádkozzuk különféle ünnepeken, ünnepi szertartásokon, zsolozsmában. Igen ajánlatos a közösségekben is. Sok keresztény hívő gyakran elimádkozza Isten dicséretére magánimádságként. A Te Deum a IV. században keletkezett, sőt egyes részei, elemei még korábbra, a vértanúk korába vezethetők vissza. A szöveg a zsoltárok költészetéhez hasonlóan magasrendű, emelkedett próza, rím és szabályos ritmus nélkül, mégis szárnyaló, ünnepélyesen egyszerű nyelven, mint a Biblia és a liturgia többi szövegei is.

A Te Deumot őseink gyakrabban énekelték, mint manapság szokásos. Ezzel is arra nevelték magukat, hogy a liturgia szellemében Isten imádását tartsák a legszebb, az emberhez legméltóbb foglalatosságnak, abba egész önátadással bekapcsolódjanak. Mi is énekeljük minél gyakrabban: misék végén a nagy ünnepeken (pl. Húsvét, Szentháromság, Krisztus Király, más főünnepek), ájtatosságokon, vallásos összejövetelek, lelkigyakorlatok alkalmával.

Téged, Isten dicsérünk, * téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten * mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok * Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak * szüntelenül magasztalnak.

Szent vagy, szent vagy, * erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég, föld,* dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér, egek Ura * apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták * súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek * magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte * szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged *s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le * Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled * Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje * Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál * szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad * mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket *: Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő *: mindeneket ítélendő.

(Itt meghajlunk vagy letérdelünk.)

Téged azért, Uram, kérünk,* mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe * az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, * áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald * mindörökké felmagasztald!

(Fölegyenesedünk vagy fölállunk.)

Mindennap dicsérünk téged, * szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket * és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz ;* híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk * tebenned van bizodalmunk.

Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!

A himnusz első részében az ég és föld egyesül egy óriási karban, hogy egy szívvel énekelje a Legszentebbet. E rész középpontjában hangzik föl az Izaiás próféta látomásából ismert, Istenhez legméltóbb dicséret: SANCTUS - Szent, szent, szent! Az énekben ez a vers mintegy Isten személyes jelenlétét idézi. Előtte a teremtés nagy műve zengi a dicséretet (az egész kozmosz, majd az angyalok, s az Isten trónjához legközelebb álló kerubok és szeráfok), a Sanctus után pedig a megváltás műve idéződik fel (először a megtestesült Istenhez legközelebb álló apostolok, azután azok, akiket Isten különleges szolgálatra kiválasztott - az ősegyház ezeket hívta prófétáknak -, majd a vértanúk, s az egész földön elterjedt Anyaszentegyház). Az első részt a Szentháromság magasztalása zárja le.

A második szakasz Krisztusról szól. Őt jövendölte a 23. zsoltár: a "Dicsőség Királyát", aki majd megjelenik, s az angyali fejedelmektől megnyitott mennyei kapun át belép oda, emberi természete szerint is. A Te Deum erre gondolva már a beteljesülést hirdeti: a Dicsőség Királya kijött az Atyától, hogy az emberiséget megmentse; a halál és feltámadás győzelme után neki újból megnyílnak e kapuk, hogy oda már minket is bevigyen magával.

A harmadik szakasz kéri, hogy a megváltásban részesült, megkeresztelt hivőket is vigye be Krisztus az örök dicsőségbe. A negyedik rész zsoltárokból vett idézetekkel Isten segítségét kéri földi életünkre.

Forrás: www.katolikus.hu