Bizalom (Garai Gábor)

S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek,
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be, -
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy meg élek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet. -

De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú,
ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt
megtisztálkodva ma betérhet újból,
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönhet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás,
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül:
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

Maradj velünk Urunk

Maradj velünk Urunk, mert alkonyodik, és közeleg az este!
Maradj velünk és egész egyházaddal!
Maradj velünk a nap alkonyán, az élet alkonyán, a világ alkonyán is!
Maradj velünk kegyelmeddel és jóságoddal, szentségeddel, vigasztalásoddal és áldásoddal!
Maradj velünk, amikor ránk ereszkedik a bánat és a szorongás éje, amikor ránk zuhan a kétség és a kísértés sötétje s a keserű halál komor éjszakája!
Maradj velünk, mindannyiunkkal, akik tebenned hisznek, az idők végezetéig!
Ámen

Istenem (József Attila)

Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítenék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél,
segítenék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebben nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarját
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.

A Te kezedbe teszem le

A Te kezedbe teszem le, Atyám, ennek a napnak alkonyát. Nem olyan már, mint amilyen reggel volt, amikor nekünk ajándékoztad. Nagyon megszürkítette jó szándékaimnak meghiúsulása és annak a tehernek a súlya, amelyet te szabtál ki rá. Mégis tudom, Uram, hogy amikor lámpám fénye kihunyt, befogadsz engem gyarló emberi mivoltomban megértő szeretetedbe és véghetetlen nagy nyugalmadba. Én akkor csak állok csendesen előtted, hiszen mást nem tehetek, és beismerem kicsinységemet végtelen nagyságod előtt. S ha megengeded, hogy ismét megláthassam napodat, nézd, Uram, itt vagyok, mindenre készen, teérted! Ámen

A keresztény alázatosság litániája

Uram, irgalmazz nekünk! - Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk! - Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk! - Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, hallgass minket! - Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket! - Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten; - Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten; - Irgalmazz nekünk!
Szentlélek Úristen; - Irgalmazz nekünk!
Szentháromság egy Isten; - Irgalmazz nekünk!
Szelíd és alázatos szívű Jézus; - Hallgass meg minket!

A kívánságtól, hogy nagyra becsüljenek engem;
- Ments meg engem, Jézus!
A kívánságtól, hogy mások előtt feltűnjek;
- Ments meg engem, Jézus!
A kívánságtól, hogy engem dicsérjenek;
- Ments meg engem, Jézus!
A kívánságtól, hogy engem mások elé helyezzenek;
- Ments meg engem, Jézus!
A kívánságtól, hogy tőlem tanácsot kérjenek;
- Ments meg engem, Jézus!
A kívánságtól, hogy engem elismerjenek;
- Ments meg engem, Jézus!
A kívánságtól, hogy engem megkíméljenek;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem megaláznak;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem lenéznek;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem háttérbe helyeznek;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem megrágalmaznak;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem elfelejtenek;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem kigúnyolnak;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem megvetnek;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem ócsárolnak és gyaláznak;
- Ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy engem szegénység ér;
- Ments meg engem, Jézus!

Hogy másokat többre értékelnek, mint engem;
-Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy másokat igénybe vesznek és engem félreállítanak;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy mások a világ színe előtt gyarapodnak, én pedig kisebbedek;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy az erényt másokban dicsérik és a jót bennem nem veszik észre;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy másokat nálam jobban előtérbe helyeznek mindenben;
-Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy mások szentebbek legyenek nálamnál és én csak olyan szent legyek, amilyen a Te kegyelmedből telik tőlem;
-Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy másokat jobban szeretnek, mint engem;
-Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy semmilyen tisztséget ne kívánjak magamnak, függetlenül attól, hogy képességeimtől telik vagy nem;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy minden tisztséget azonnal elutasítsak, ha ellenkezik akaratoddal;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy készséggel elfogadjam a nekem nem tetsző feladatokat is, ha ez a Te dicsőségedet és tetszésedet szolgálja;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy elöljáróimban, ha más véleményen vagyok is, Isten küldöttjeit lássam;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy mindazoknak, akik nekem rosszat tesznek, szívből megbocsássak,
szóval és tettel;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy minden halhatatlan lelket, a szegényeket, a bűnösöket, ellenségeimet egyforma szeretettel becsüljem meg;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy mindig készen legyek Érted mindent áldozatul hozni;
- Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Hogy a szegénységet, a megvetést, a szenvedést mindig szeressem;
-Engedd, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

Ó Mária, az alázatos szívek Édesanyja! - Könyörögj érettünk!
Szent József védelmezd az alázatos lelkeket!
Könyörögj érettünk! Szent Mihály arkangyal, Te, aki először taszítottad el a gőgöt!
Könyörögj érettünk! Ti összes szent angyalok, az alázatosság példaképei!
Könyörögjetek érettünk!
Én Uram, én Istenem! Végy el tőlem mindent, ami akadályoz, hogy Hozzád jussak!
Könyörögj érettünk! Én Uram, én Istenem! Adj meg nekem mindent, ami Hozzád segít!
Könyörögj érettünk! Én Uram, én Istenem! Végy Magadhoz engem, és engedd, hogy egészen a Tied legyek!
Ámen.

Áldás

Nehéz utakon, kétségek között
ragyogtassa rád arcát az erős Isten.
Mélységeidből kiutat kutatva
ragyogtassa rád arcát a magasságos Isten.
Bűnök kötelében, bocsánatra várva
ragyogtassa rád arcát a kegyelmes Isten.
A teremtés csodáin ámulva
ragyogtassa rád arcát a szépséges Isten.
A szeretet tiszta mozdulataiban
ragyogtassa rád arcát az örvendező Isten.
Az igaz emberségben
ragyogtassa rád arcát a földre jött Isten.
Magányban, megértő társra várva
ragyogtassa rád arcát a barátságos Isten.
Álmatlan éjszakáidon
ragyogtassa rád arcát a fölötted virrasztó Isten.
Búcsúzás idején, halál közelében
ragyogtassa rád arcát az élet Istene.

Az én Miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz: – Merre van Istene!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor a Pokol szabadul a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod,
S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,
S millió szegény a nincstől hal éhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, – sőt, ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy tagadd meg ŐT,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram, segíts, S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak…
Ó lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram, MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor a béke sehol, csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt? ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a rossz, támad, s tombol…
URAM, MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!

ÁMEN.

UTÓHANG

S akkor megszólal a MESTER, keményen – szelíden,
Távozz Sátán – szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK! Hisz' én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig – VELETEK MARADOK!

(Jelenleg nem tudjuk pontosan, hogy ki ennek a szép versnek a szerzője. Ha imádságként mondjuk, talán nem is annyira fontos. )