Ments meg Uram! (Sík Sándor)

A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,
A meddőségtől, lanyhaságtól,
A naptalan és esőtelen égtől:
Ments meg Uram a szürkeségtől!


Édes az ifjak méntás koszorúja,
Fehér öregek aranyos borúja,
Virága van tavasznak, télnek:
Ne engedj Uram, koravénnek!
 
Csak attól ments meg, keresők Barátja,
Hogy ne nézzek se előre, se hátra.
Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,
Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!
 
Ne hagyj Uram, megülepednem,
Sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál.
 
Ha jönni talál olyan óra,
Hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hülni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,
 
Ha elapadna könnyem a más bűnén,
A minden mozgást érezni ha szűnném,
Az a nap, Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!

(Sík Sándor)

Imádság szentgyónás után

Én édes Jézusom, betegek gyógyítója, te meggyógyítottál engem; jóságos Mesterem, irgalmas Megváltóm, megbocsátottad az én bűnömet! Hogyan adjak méltó hálát csodálatos jóságodért? Én téged elhagytalak, de te engem el nem hagytál. Megvetettelek és elfordultam tőled, de te meg nem utáltál, hanem utánam jöttél és atyai szereteteddel végre is meglágyítottad balga és kemény szívemet. Rám tetted kezedet és én megszabadultam. Tiszta vagyok újra, gyermeked vagyok újra, a mennyei Atya örömmel, szeretettel néz rám újra. Hála, örök hála neked, szeretett Jézusom. Úgy akarok tenni, mint a leprás, akit megtisztítottál és azt mondtad neki: - "Menj, és többé ne vétkezzél." Elmegyek, Uram, és nem akarok vétkezni többé. Légy velem, légy az én erőm, adj nekem állhatatosságot.
Ámen.

Imádság szeretetért

Uram, azt a kegyelmet kérem tőled,
hogy testvéreimnek adhassam mindazt a szeretetet,
melyet neked szeretnék adni,
azt kérem, hogy eméssz fel engem szereteteddel,
add meg nekem, hogy mások javát szolgálhassam,
főként azokét, akiket senki sem szeret,
akik nem szeretetre méltók.

Add meg nekem, hogy szeressek akkor is,
amikor engem nem szeretnek,
add  meg nekem, hogy szeressek,
amikor nem hiszek mások szeretetében.

Add meg nekem a felismerést,
hogy minden seb, hozzád tud és akar emelni.
Semmi és senki, egyetlen teremtmény
se legyen képes elválasztani tőled.

Add meg nekem, hogy megértsem az eseményeket,
s hogy úgy éljek, mintha ma este meg kellene jelennem előtted.
Ó, Uram, tedd, hogy így legyen!

Lisieux-i Szent Teréz

Múlt, jelen és jövő (Pio atya)

Múltamat , ó, Uram a te kegyelmedre bízom, jelenemet a te szeretetedre, jövőmet a te gondviselésedre!

Jöjj el, Uram!

Szeresd, Uram, azokat, akik téged nem szeretnek, fogadd be azokat, akik nem zörgetnek isteni ajtódon!
Gyógyítsd meg azokat, akik nem törődnek lelki betegségükkel, sőt azon vannak, hogy azt minél jobban súlyosbítsák!
Add vissza ezeknek a Lázároknak az elveszett lelki életet, amelyet nem kérnek tőled!
Szánakozzál végül azokon, akik nem szánják önmagukat. És mivel ők nem akarnak hozzád menni, jöjj el, Uram te hozzájuk!
Ámen

Istenem, szükségem van rád

Istenem, szükségem van rád, hogy nap mint nap taníts, minden napnak a követelménye és szüksége szerint.
Add meg nekem Uram, a lelkiismeretnek azt a tisztaságát, amely csak a te sugallatodat érzi és fogja fel.
Fülem süket, nem hallom hangodat. Szemem homályos, nem látom jeleidet.
Csak te tudod élessé tenni hallásomat, világosabbá látásomat, megtisztítani és megújítani szívemet.
Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál, és hallgassam szavadat!

Hiszek (Sík Sándor)

Hallják meg hívők és hitetlenek
Élet-halálra szóló eskümet!
A szív bősége zúg fel ajkamon,
Az kényszerít a Krisztus vallanom.
Hallják meg rokkant, vén aposztaták
S a vétekben vajúdó új-világ,
A forradalom, a vak Leviáthán,
És hallja meg a settenkedő Sátán:
Isten nevében vallomást teszek:
Hiszek.

Hiszek, és hitem súlyos és kemény.
Nem tünde tan, nem pille vélemény.
Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán:
Igen és nem, kereken, magyarán.
Semmi csűrés és semmi csavarás,
Ínyeskedés és köntörfalazás:
Hiszem és vallom, szeretem és élem,
Amit az Egyház hinni ád elébem.
Ebben a hitben élek és halok:
Katolikus vagyok.

Hiszek egy Istent, ki három személy,
Az élő Istent, aki bennem él,
S akiben élek, mozgok és vagyok,
Kinek tenyerén megsimulhatok.
Akinek rám is éber gondja van,
És cselekszik bennem és általam.
Aki mozdítja minden mozdulásom,
S én jóban-rosszban boldogan imádom
Intéző édes mély akaratát.
Hiszek Istenben, hiszem az Atyát.
Égnek és földnek testté vált frigyét:
Hiszem a Krisztust, hiszem az Igét.

Akit az Atya örök óta szül,
És akiben szépséggé lesz a zűr.
Kinek emberré tetszett válnia,
Hogy Isten legyen az ember fia.
Ki hogy minden nap eljöhessen hozzánk,
Ízlelnünk adta a rejtelmes Ostyát.
Benne az élet és benne az út.
Hiszek Istenben, hiszem a Fiút.

Hiszem a Krisztus gyújtotta tüzet:
A Szellemet, aki a Szeretet.
Aki Szent Péter ajakán rivall,
Hegyeket bont, szíveket áthidal,
És hét csatornán csorgatja beléd
Az élesztő kegyelem kútfejét.
Ki tüzet gyújt az embergondolatnak,
Kiből fölébe nőhetsz tenmagadnak
És mosolyoghatsz, alkothatsz, ölelhetsz.
Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket.

Hiszek, és tudom, honnan a hitem.
Házamat én kőszirtre építem.
Négy élőlény az erős alapok:
ember, oroszlán, sas, tulok.
Hallottam a piacon szólni Pált,
Hallottam Ágostont és Ottokárt,
Látom a szirten Péter kulcsait,
S bennem a mélyben, hallom döbbenettel:
Kimondhatatlan gerjedezésekkel
A Szentlélek sóhajtozik.
Ó tudom kinek, ó tudom kinek:
Én az eleven Istennek hiszek.

Élő hitemmel vagyok én szabad.
Mankó helyett kötöttem szárnyakat.
Ami akad a földön emberi,
Gazdag szívem testvérnek ismeri.
És ami túl az emberkörökön,
A végtelenség: ígért örököm.
És mikor üt a boldogságos óra,
Hogy befogadjon koporsóm gubója:
Hitem gyertyája utolsót remeg,
És Istennek ajánlom lelkemet.